Avagy, amikor az orvos valójában nem az egészséget szereti, hanem a mindenképpen szúrást-vágást-vegyszerezést (és a pénzt)...
Méhnyakrák, HPV, kezelés egyedüli és kizárólagos lehetősége: csonkítás, szúrás, vegyszerezés?
 |
Méhnyakrák egyedüli
kezelési lehetőség:
csonkítás? (freeimages /
doll-as-in-womb-5-1186889) |
Mert ugye a sejtjeink nagyon veszélyesek (az életünkre). Bármikor véletlenszerűen megbolondulhatnak és felfalhatnak miket! Csak úgy! Mindenféle szokatlan előzmény és előjelek nélkül! Rettegjünk tőlük! Pánikoljunk! Időzített atombombák ketyegnek a testünkben! És a rendkívül fejlett nyugati (oltás)tudományos orvoslás annyira fejlett, hogy ezek az elvadult sejtek még rajta is kifognak! A veszélyes és kiszámíthatatlan sejtjeink miatt (és a rendkívül fejlett orvostudomány miatt) hal meg évente 500 nő Magyarországon, akiket már megkezeltek műtéttel, kemoval, sugárral a méhnyakuk elváltozása miatt...
Íme egy "végtelenül felelőtlen, könnyelmű, őrült, agymosott, agyhalott, önfejű, fafejű, csökönyös, balfék, önveszélyes, eretnek, tiszteletlen, nagyravágyó, ufó, naiv, tudománytalan, stb. stb. stb." (valamit azért mégiscsak tudó?) nő élménybeszámolója, aki
szemtelenül sokat akart: teljesen egészségesen, minden ép testi alkatrészével együtt élni hosszú ideig. És aki ennek érdekében pimaszul szembement a "
gyilkos" génekkel és a
szent és sérthetetlen nyugati orvosi (
hivatalosan is bevállaltan tudományosan rendkívül "megalapozott") protokollal... És akinek talán volt / van némi, az átlagosnál intenzívebb / egészségesebb kapcsolata a testével, a saját sejtjeivel, akikkel X éve kényszerűen együtt él minden egyes másodpercben. És ebben (folyamatosan és sorozatosan?) őrült tudománytalan mázlija(?) volt.
(forrás: Facebook)
Sok-sok évvel ezelőtt volt egy P4-es leletem. Az akkori nőgyógyászom elmagyarázta, hogy akkor most csinálunk egy kis kimetszést, azt elküldjük szövettani vizsgálatra, és ha ne adj isten ott olyan eredményt kapunk, akkor... és akkor áthúzta azt a rajzot, amire előtte felvázolta a méhemet és a petefészkeimet.
Hopp, mondom azok azért nőttek oda, mert ott a helyük, és bár a második gyerek után voltam, gondoltam nem árt ha ott maradnak.
Nem volt akkor még paleolit - legalábbis én nem hallottam róla -, viszont hallottam a keletiek táplálkozásáról, meg arról, hogy ők nem azt mondják hogy valami beteg, hanem hogy éhezik a szervezet. Tápláld fel, és aztán majd önmagát regenerálja.
Nosza, elkezdtem táplálni a Fa elemet - ezt ők az immunrendszerrel azonosítják -, mert ugye annak a dolga, hogy a rákos sejteket nap mint nap kordában tartsák, s ezek szerint ott nekem kissé felborult az egyensúly.
 |
Méhnyakrák kezelés immunrendszer
táplálással? Fa elem: savanyú
(freeimages / a-bowl-of-soup-1325093) |
Nőgyógyászomtól szépen elköszöntem, s aztán "elfelejtettem" visszamenni hozzá.
Három hónap múlva elmentem egy másikhoz, csak hogy jöttem sima rákszűrésre. Akkor P3-as lett a leletem. Mondta ő is, hogy akkor kés. Mondtam, hogy nem. Illetve hozzám se nagyon szólt, úgy értekeztünk, hogy ő beszélt az asszisztensnőjéhez, az meg hozzám. Tehát rangon alulinak tartotta, hogy egy ilyen hülyével szóba álljon, mint én. Az asszisztens kérdezte tőle többe között, hogy emlővizsgálat lesz-e, mire lekicsinylően közölte, hogy nem. Mondtam neki, hogy netán úgy gondolja, hogy nekem már úgyis mindegy?
Nos, ez után tovább etettem az immunrendszeremet, s újabb három hónap múlva elmentem egy harmadik nőgyogyóhoz. Mit ad Isten, P2! :)
Persze, előtte nem mondtam neki semmit, de amikor meglett a lelet, elmeséltem neki az előzményeket. Hát... Döbbentem meg a reakciójától... Ugyanis arra számítottam, hogy megkérdi, hogyan csináltam ezt, mi lehet az a csuda dolog, amivel vissza lehet terelni a szervezetet a normális mederbe. De nem ezt mondta. Hanem felhívta a figyelmem, hogy szerinte mégiscsak meg kéne műteni, mert akinek egyszer már volt P4-es lelete, azt muszáj, stb. Meg különben is van ott a leleten valami hámosodás, ami lehet ugyan hogy egy regeneráció eredménye, de az is lehet, hogy egy kezdődő folyamat. Mondtam neki, hogy: Drága Doktor Úr! Ha időrendbe tesszük a leleteket, akkor nekem a regeneráció logikusabbnak tűnik!
Nehogy valaki azt gondolja, hogy egyetértett velem, továbbra is a műtétről papolt, mígnem aztán elvesztettem a maradék "tiszteletemet" is iránta, s megkérdeztem, hogy: Mondja, maga hobbiból műt? Ami érdekes volt, hogy nem sértődött meg a kérdésen, hanem igenlően válaszolt, hogy ő imád műteni. Szóval ha kell, ha nem, kés. Lehet hogy magát a tevékenységet is szereti, mert olyankor Istennek képzelheti magát, meg gondolom, a műtéti honoráriumokat is szeretheti...
 |
Méhnyakrák kezelés élettani módon
bátorság és pimaszság? (freeimages /
womb-dance0-1-1432075) |
Nos, mindennek 16 éve, és köszönöm, jól vagyok. Nőgyógyásznál azóta sem voltam, a mammográfiás behívókat pedig megérzésből a kukába dobtam. És igen, kb. ott van az eb elásva, hogy sok-sok orvosnak a fejébe tesznek valamit az egyetemen, amit elfogad feltétlen igazságnak, s eszébe sem jut megkérdőjelezni, még akkor sem, ha esetleg ellenkező tapasztalatai vannak, mint amit tanult. Neki az az abszolút igazság, és kész. De legalább annyit megtehetnének, hogy ha valakin nem tudnak segíteni, akkor ne mondják azt, hogy: "Ön gyógyíthatatlan beteg, tanuljon meg vele együtt élni." Sokkal korrektebb lenne azt mondani, hogy Ő nem tudja meggyógyítani, illetve az ő tudománya. Óriási felelősség ilyet kijelenteni, mert amelyik beteg hisz neki... Édesapám így hitte el a saját halálát. Megmondta neki az orvos, hogy maximum 4 hónapja van hátra. Ő napra pontosan 4 hónappal ez után a kijelentés után halt meg. Édesanyám meg azért nem tud kimászni az asztmájából, mert hát az orvos megmondta, hogy gyógyíthatatlan... én meg hiába mondok akármit, ha nincs a nevem előtt az a két betű, akkor nem mondhatok okosabbat.
Aki nem hiszi, járjon utána, próbálja ki!
Kockázatokról és
mellékhatásokról legalább kérje el és OLVASSA EL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, kérdezze meg kezelőorvosát, patikusát; valamint olyan
embereket is, akik oltás után néhány napon, hónapon, éven belül,
"tudományos véletlen egybeeséssel" autoimmun betegségbe estek. (Mert
ugye léteznek olyan betegségek is, amelyek nem 2 nap alatt alakulnak
ki...)
